Magyarország középső része az elmúlt három évtizedben Európa egyik leggyorsabban melegedő térsége lett. Városaink időszakosan szinten élhetetlenné válnak a szélsőséges forróság, az emiatt kialakuló hősziget hatás miatt. A mezőgazdaságot súlytó aszálykárok lassan kezelhetetlenek, szomjaznak az erdők, az egész élővilág. Számos települést időszakos vízhiány sújt. Eső nincs, a talajvíz mennyisége folyamatosan csökken. Elkeserítő helyzetkép.

Ürge-Vorsatz Diána klímakutató figyelmeztetése szerint, ha Írországhoz vagy Észak-Angliához hasonlítjuk a hazai folyamatokat, nálunk ötször-hétszer gyorsabb a felmelegedés üteme. Ez évtizedenként akár 0,75–1 Celsius-fokos emelkedést is jelenthet, ami a mezőgazdaságban nem statisztikai érdekesség. Rövidebb tenyészidő, gyakoribb virágzáskori hőstressz, gyorsabb talajkiszáradás, bizonytalanabb terméseredmények és nagyobb vízigény a következmény. A hőség nemcsak a növényeket égeti, hanem a gazdaságok pénzügyi tartalékait is.

Napégés, vízhiány, fagykár – szélsőséges körülmények

Az Alföldön kritikus a helyzet. A kukorica és a búza vetése nagy kockázattal jár a romló vízellátás miatt.  A kerti növények termesztésében, gyümölcsösökben a napégés, az öntözéskényszer, valamint a tavaszi fagykárok fokozódó kockázata okoz egyre nagyobb gondokat.

A szélsőséges hatásokhoz alkalmazkodni kell, mégpedig minél hamarabb – hangsúlyozzák immár évek óta a szakemberek. A klímaváltozás gazdasági következményei ugyanis már most jelentősek. Ugyanakkor a természetes élőhelyek egyre csökkenő területe, az időjárási szélsőségek a vadon élő állatok, minden élőlény számára komoly – emberi tevékenység következtében kialakuló – kockázat.  Az is tényként kezelhető, hogy érdeksérelmek nélkül nem lehet megfelelő megoldásokat alkalmazni.

A dánok példája drasztikus – erdők mezőgazdasági területek helyett

A dánok például szigorú intézkedésekkel, a mezőgazdasági területek akár 15 százalékát kivonva a hagyományos termelésből, a helyükön erdők, vizes élőhelyek és természetvédelmi területek kialakításával képzelik el az élhetőbb jövőt. A mezőgazdaságot a természet határain belül tartva az új dán kormány 250 ezer hektár új erdő telepítését tűzte ki célul 2045-ig. A vízminőség javítása érdekében országos szinten növényvédőszer-tilalmat vezetnének be a legérzékenyebb ivóvízbázisok környékén.

A gazdálkodói szervezetek ugyanakkor élesen bírálják ezeket az elképzeléseket, „rejtett kisajátítást” emlegetnek, a kormány viszont tartja magát a szennyező fizet elvhez. A vita ott is azt mutatja, hogy a fő kérdés az, ki viseli az elkerülhetetlen változás, változtatás anyagi terheit.

A tájhasználat, vízgazdálkodás égető, hazai problémái

Magyarországon ugyanezeket a kérdéseket kell feltenni. A teljes tájhasználatot, illetve a vízgazdálkodást érintő átfogó intézkedések, azok mihamarabbi bevezetése elkerülhetetlen. A „zöldítés” a városok esetében a hősziget hatás csökkentése miatt jelent komoly feladatot, ugyanakkor drámai hatásvadászatnak tűnő módon az is kijelenthető, aki fát ültet, gondoz, bárhol is tegye ezt, életet menthet. És ebben valójában már semmi dráma, semmi túlzás nincs.

Aszfalt, térkő helyett talajtakaró növények, minél több fa, igenis nyíratlanul hagyott, a talajt a kiszáradástól védő zöld (nevezzük azt fűnek, gaznak, aminek csak szeretnénk). A fák árnyékot adnak és párologtatnak. Ez akár 15 °C fokkal is csökkentheti a burkolt felületek hőmérsékletét. A vízfelületek hűtik a környező levegőt. Tragédia tehát, ha egy-egy tavunk mondjuk kiszárad!

A forróbb jövő megérkezett – alkalmazkodni kell

Magyarországon a klímaalkalmazkodás nem halasztható tovább. Aki ma a talaj vízmegtartásába, a hőstressz mérséklésébe és a vízgazdálkodás javításába fektet, az nem elméleti klímapolitikát követ, hanem a saját termelésének jövőjét védi. A forróbb jövő már megérkezett; a kérdés az, hogy például a mezőgazdaság felkészülten vagy kiszolgáltatottan találkozik vajon vele.